A németek a II. világháborúban úgy gondolták, hogy a dr. Arthur Scherbius „Forgótárcsás elektro-mechanikus titkosító gép” szabadalma alapján készült Enigma készülékekkel kódolt üzeneteik a napi beállításokat tartalmazó kódkönyvek nélkül megfejthetetlenek. Ez azonban nem így volt, bár a világ még az 1980-as évekig így hitte – erről beszélt teltházas előadásában Ács Zsolt ezredes, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat rádióhelyzeti felderítője.

„Annak a titkosságát sikerült megőrizni a háború után is, hogy valakik képesek valamilyen úton-módon hozzáférni az Enigma által kódolt közleményekhez. A brit és amerikai hadsereg, illetve a kódfejtésben részt vevő sok ezernyi civil képes volt megőrizni ezt a titkot, és az eszközöket a 80-as évekig használták” – idézte fel az előadó.

A háború után amerikai gyártású készülékek jelentek meg a piacon, amelyeket azonban úgy módosítottak, hogy az amerikai hírszerzés beleláthatott minden ilyen készüléket használó ország kommunikációs hálózatába, és magas szintű kormányzati, katonai információkhoz jutott. „Így, hogy mai szóhasználattal online olvashatóak voltak az információk, könnyű volt tudni, hogy mi, hol, mikor és miért történik” – mondta Ács ezredes, hozzátéve, ma már csak ilyen kiállításokon „él meg” a készülék. – Óriási eredmény volt, hogy a második világháború végére az úgynevezett Bomba készülékek segítségével már percek alatt fel tudták törni a német kódokat, ám ma ezt egy mobiltelefonra telepíthető alkalmazással másodpercek alatt meg lehet tenni.”

A világháború során is volt egy törés az Enigmával kódolt üzenetek megfejtésében, amikor a németek típust váltottak. Ugyanis két látszólag ugyanolyan Enigma készüléket használó is csak „beavatottként” tudta elolvasni az üzenetet. Ahogy a Magyar Honvédség Kiber- és Információs Műveleti Központ képviseletében „éjszakázó” Rácz Olivér százados mesélte, minden attól függ, hogy a két Enigma megegyezik-e a használt tárcsák számában és számozásában.

„A tárcsákat római számokkal jelölték, az itt bemutatott készülékek az öt tárcsából hármat használnak. Tehát, ha maguk a tárcsák, a tárcsák saját belső beállítása, a készülék elején lévő vezetékelés is megegyezik, és üzenetek kezdő pozícióját is egyformán állítják be, vagyis azt, hogy a tárcsák milyen számon állnak, amikor elkezdjük az üzeneteket kódolni, vagy dekódolni, megegyeznek, akkor az egyik Enigmán készült karaktersort a másik készüléken vissza lehet szavakká alakítani” – magyarázta Rácz százados, akitől megtudtuk azt is, hogy a rendezvényen bemutatott Enigmák közül legalább kettőt a Gestapo használt Lengyelország 1939-es lerohanásakor, majd valamilyen úton-módon a készülékek átkerültek a Magyar Honvédség birtokába, ahol használatban is maradtak még a második világháború utáni időkben is, majd egy raktárba kerültek.

„A HM HIM gyűjteményében lévő Enigma a magyar hadtörténelem páratlan darabja. Az pedig, hogy előkerült a párja is, olyan, mintha nemcsak a lottóötöst, de az összes lottójátékot és a jackpotot is megnyertük volna, és még pénzt is találunk volna mellé az utcán. Ebből a fajta Enigmából ugyanis összesen 400 példány készült, és jelenlegi ismereteink szerint összesen ez a kettő maradt meg.” Ezt már az Enigmák javításában, felújításában kulcsszerepet játszó Lázin Miklós András, a HA5KDR Budapest Fővárosi Rádióamatőr Klub tagja mondta. „Magyarországon egyébként négy készülék a Magyar Honvédségé, egy az állami titkosszolgálat tulajdona, és kettő van magántulajdonban. Egy szakportálon azt olvastam, hogy a világon is 600-650 készülék lehet összesen – becsüli Lázin András, aki annak ellenére, hogy komoly katonairádió-gyűjteménnyel rendelkezik, nem szeretne Enigmát, mert szerinte a ritkasága, értéke miatt veszélyt hozhat a családjára. – Teljesen elégedett vagyok azzal, hogy részt vehetek a hazai készülékek javításában.”

„Vérrel, vassal, ekével, karddal”

„A II. világháború végén kútba dobták vitézi jelvényüket, elégették dokumentumaikat, mert az új rezsim alatt haditörvényszék és kivégzés várt a fasisztának bélyegzett hazafiakra. De még 1990 után is sokan féltek felidézni a Vitézi Rend tagjainak életét, annyira féltették a családjukat” – idézték fel a kutatás nehézségeit Facsar Mihály: Vérrel, vassal, ekével, karddal című művének bemutatóján a Múzeumok Éjszakáján.

A Magyar Katonai Térképészet Szakmatörténeti Múzeumának kiemelt programja volt a Zrínyi Kiadónál megjelent könyv bemutatója, ahol a résztvevők méltatták Facsar Mihály értékmentő munkáját, és felidézték, hogy a hadtörténelem kutatása általában is sok nehézségbe ütközik, hisz a katonai feljegyzések általában titkosak, de legalább is nem nyilvánosak. A pódiumbeszélgetés résztvevői - a szerző, Facsar Mihály, dr. Hajdú Ferenc, a Zrínyi Kiadó igazgatója, dr. Sallay Gergely, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum osztályvezető muzeológusa, vitéz Soltész Gyula, a Történelmi Vitézi Rend helyettes főkapitánya, valamint dr. Szőts Zoltán Oszkár történész, a Zrínyi Kiadó marketingmenedzsere - egyebek mellett arról beszéltek, hogy a Vitézi Rend a „trianoni sokkot” követően számos más nemzeti érzületű szervezettel együtt jött létre. A tagságot és az ezzel járó vitézi telket a nagy háborúban véghez vitt hőstettel lehetett kiérdemelni.

Forrás: honvedelem.hu Fotók: Rácz Tünde